-
1 οὗτος
οὗτος, αὕτη, τοῦτο (für ΤΟΥΤΟΣ, ΤΑΥΤΗ, von welchen Formen auch die andern Casus genommen werden, nur nom. plur. masc. u. fem. lautet noch οὗτοι, αὗται, vgl. ὁ, ἡ, τό), demonstrat. zu ΠΟΣ, bestimmter hinweisend als ὁ; – 1) dieser, diese, dieses, Hom. u. Folgde; mit Hinweisung auf einen Relativsatz, οὐχ ἑκὰς οὗτος ἀνήρ, ὃς λαὸν ἤγειρα, Od. 2, 40. 6, 201. 7, 48 u. sonst; Hes. O. 291; πάντες οὗτοι, οὓς ὁρᾶτε, βάρβαροι, Xen. An. 1, 5, 16; ὅλην ταύτην, ἣν λέγεις, κοινωνίαν, Plat. Rep. V, 449 e; auch ταῦτα ἕκαστα λέγων, ὅσα δὴ πάϑες, Od. 14, 362; oft dem Relativum nachgstzt, s. 2 c; – ohne dieses, bald stärker, bald schwächer hinzeigend, sowohl substantivisch allein stehend, οὗτος δέ μοι φίλος μέγιστος Soph. Phil. 581, öfter bei den Tragg., wie in Prosa, als auch adjectivisch, wo dann das dabeistehende Substantivum regelmäßig den Artikel bei sich hat, entweder οὗτος ὁ σοφός, Soph. O. R. 568, oder umgestellt, ὁ μάντις οὗτος, 562; τούτου τἀνδρός, Tr. 350; τοῦ λόγου τούτου, O. R. 520; ἡ σεμνὴ αὕτη καὶ ϑαυμαστὴ ἡ τῆς τραγῳδίας ποίησις, Plat. Gorg. 502 b; ἀναδήσω καὶ τὴν τούτου ταυτηνὶ τὴν ϑαυμαστὴν κεφαλήν, Conv. 213 e. – Wenn der Artikel fehlt, so ist das Substantivum als Prädicat zu betrachten, ταύτην, ἔφη, γνώμην ἔχω ἔγωγε, eigtl. dies habe ich als meine Ansicht, dies ist meine Ansicht, Xen. An. 2, 2, 12; ἔνεστι γάρ πως τοῦτο τῇ τυραννίδι νόσημα, eigtl. dies als eine Krankheit; τούτῳ γὰρ Ἄρης βόσκεται φόνῳ βροτῶν, Aesch. Spt. 226, wo das subst. als eine Erklärung hinzugesetzt ist, daran, nämlich am Morde; αὕτη γὰρ ἦν σοι πρόφασις, Soph. Phil. 1022, u. öfter, wo also οὗτος ebenfalls substantivisch gebraucht ist, obwohl an manchen Stellen der Dichter der Artikel, wie auch in anderen Vrbdgn bloß ausgelassen scheint. – Eben so ist es aufzufassen, wo es ausdrücklich auf Etwas hinzeigt und im Deutschen mit heda! du da! übersetzt werden kann, οὗτος, τί ποιεῖς; Aesch. Suppl. 889; οὗτος, σὲ προςμολεῖν καλῶ, Soph. Ai. 71, vgl. 1026; οὗτος σύ, πῶς δεῦρ' ἦλϑες; O. R. 532; O. C. 1632; Ἱπποκράτης οὗτος, μή τι νεώτερον ἀγγέλλεις; Plat. Prot. 310 h; auch mit dem Artikel, ὁ Φαληρεὺς οὗτος Ἀπολλόδωρος, οὐ περιμενεῖς; Conv., u. A. Daher es oft geradezu mit »hier«, »da« übersetzt werden kann, τίς δ' οὗτος κατὰ νῆας ἔρχεαι οἶος; Il. 10, 82, wer bist du, der da allein geht? οὗτος, ἔφη, ὄπισϑεν προςέρχεται, da kommt er her, Plat. Rep. I, u. A.; ὅπου 'στίν; αὑτηί, da! Ar. Nubb. 214. – In solchen Vrbdgn steht das Hauptwort ohne Artikel, πολλὰ δὲ ὁρῶ ταῦτα πρόβατα, ich sehe da viel Schaafe, Xen. An. 3, 5, 9; οὐ γὰρ ὁρῶμεν, εἰ μὴ ὀλίγους τούτους ἀνϑρώπους, 4, 7, 5; οὗτος ἀνήρ, Plat. Gorg. 467 b; 489 b 505 c; ὃ σὺ λέγεις τοῠτο, was du da sagst, Prot. 342 a; τί οὖν δὴ τοῦτο λέγεις; was sagst du da? Gorg. 452 d; Ar. Pax 275 sagt auch ταῦτ', ὦ δέσποτα, hier, Herr! oder ja, Herr! – 2) Besonders zu bemerken ist – a) daß οὗτος von ὅδε (s. dieses oben) sich so unterscheidet, daß es auf das nächst Vorhergehende, ὅδε auf das Folgende geht, ὡς, ὅταν τοῦτο λέγωμεν, τόδε λέγομεν, ὅτι, Plat. Men. 90 c; oder daß sich οὗτος auf ein entfernteres, ὅδε auf ein näheres Nomen bezieht, τούτω μὲν (auf die v. 104 erwähnten Rosse des Nestor bezüglich) ϑεράποντε κομείτων· τώδε (auf die von dem redenden Diomedes erbeuteten Pferde des Aeneas) νῶι ἰϑύνομεν, Il. 8, 109; zuweilen geht es aber auch auf das Folgende, 13, 377 Od. 2, 306; Her. 2, 104; – ταῦτα, die zunächstliegenden Dinge, das Irdische, s. Heind. Plat. Phaed. 75 e. – b) wenn das, worauf durch οὗτος hingewiesen wird, nicht als gegenwärtig zu denken ist, so wird es als etwas Bekanntes, gewöhnlich Berühmtes dargestellt, ὁ μάντις οὗτος ἦν ἐν τῇ τέχνῃ, der bekannte Tiresias, von dem schon oft die Rede gewesen, Soph. O. R. 562; ὁ πάντ' ἄναλκις οὗτος, El. 293; vgl. αὕτη γὰρ ἡ λόγοισι γενναία γυνή, 279; οὗ ἔστιν ἐν Πυϑοῖ τοῦτο τὸ καλὸν ἀνάϑημα, Plat. Gorg. 472 a; Phaed. 69 c; selten verächtlich od. im üblen Sinne, wie iste, τούτους τοὺς συκοφάντας, die berüchtigten Sykophanten, Crit. 45 a; τούτους τοὺς πανδήμους ἐραστάς, Conv. 181 e; ἔχοντες τούτους τοὺς πολυτελεῖς χιτῶνας, die vornehmen Perser mit ihren bekannten kostbaren Kleidern, Xen. An. 1, 5, 8 u. sonst. – Bes. bezieht es sich auf das, wovon eben die Rede gewesen, im Gespräch auf das, was der Andere gesagt hat, oft bei Plat., wie iste; daher in der att. Gerichtssprache im Munde des Anwalts sowohl von dem, dessen Sache er führt, als gewöhnlich auf die entgegengesetzte Partei hinzeigend, aber auch auf die Richter, Oratt., auch, im plur., auf alle Zuhörer, Wolf Dem. Lpt. p. 222 ff. – c) ähnlich ist auch der Gebrauch des οὗτος nach einem Zwischensatze, wo es den Hauptsatz mit Nachdruck wieder aufnehmen soll, wo wir » wie gesagt« dafür setzen können, οὐδὲ Ἀριστέης, –, οὐδὲ οὗτος ἔφησε προσωτέρω ἀπικέσϑαι, Her. 4, 16, also auch dieser nicht, vgl. 4, 81; καὶ τὰς ἁμάξας ἃς παρεσκευάσατο Κῦρος, ἦσαν δὲ αὗται τετρακόσιαι, καὶ ταύτας διήρπασαν, Xen. An. 1, 10, 18; Κλέαρχος δὲ Τολμίδην, ὃν ἐτύγχανεν ἔχων παρ' ἑαυτῷ κήρυκα ἄριστον τῶν τότε, τοῦτον ἐκέλευσεν, 2, 3, 20, wo Krüger mehrere Beispiele aus Xen. anführt, wo aber wie 5, 7, 30, τοὺς δὲ νεκρούς, οὓς πρόσϑεν αὐτοὶ ἐκέλευον ϑάπτειν, τούτους διεπράξαντο, eigtl. eine Umstellung der Sätze anzunehmen, so daß τούτους τοὺς νεκρούς zusammenzuziehen u. in der Uebersetzung wenigstens es heißen kann »sie machten, daß man die Todten, welche –«; denn oft geht der relative Satz, auf den sich οὗτος bezieht, voran, vgl. ὃς γῆν πατρῴαν ἠϑέλησε μὲν πυρὶ πρῆσαι, τοῦτον πόλει τῇδ' ἐκκεκηρῦχϑαι, Soph. Ant. 203; u. mit Wiederholung des Nomens, Δαρεῖος βουλόμενος Ἰνδὸν ποταμόν, ὃς κροκοδείλους παρέχεται, τοῦτον τὸν ποταμὸν εἰδέναι, Her. 4, 44. – d) καὶ οὗτος, wie im Lat. isque, und zwar, ebenfalls das Frühere wieder aufnehmend und näher bestimmend, οὗτοι γὰρ μοῦνοι Ἰώνων οὐκ ἄγουσιν Ἀπατούρια· καὶ οὗτοι κατὰ φόνου τινὰ σκῆψιν, Her. 1, 147, vgl. 6, 11; ἀπόρων ἐστὶ καὶ ἀμηχάνων καὶ τούτων πονηρῶν, οἵτινες ἐϑέλουσιν, Xen. An. 5, 2, 21. Bes. ist καὶ ταῦτα eine geläufige Verbindung, und noch dazu, od. mit einem ganzen Satze durch da doch, obschon zu übersetzen, ἥτις τοιαῦτα τὴν τεκοῦσαν ὕβρισεν, καὶ ταῦτα τηλικοῦτος, u. noch dazu in diesem Alter, Soph. El. 614; Ὅμηρος οὔτε ἰχϑύσιν αὐτοὺς ἑστιᾷ καὶ ταῦτα ἐπὶ ϑαλάττῃ ἐν Ἑλληςπόντῳ ὄντας, obschon sie doch am Meere sind, Plat. Rep. III, 404 b; vgl. Xen. An. 1, 4, 12; Μένωνα δὲ οὐκ ἐζήτει, καὶ ταῦτα παρὰ Ἀριαίου ὤν, 2, 4, 15, eigtl. und dies that er, obgleich er vom Ariäos kam; Cyr. 2, 2, 12; auch nach dem partic., νῦν γοῦν, ἔφη, ἐπεχείρησας, οὐδὲν ὢν καὶ ταῦτα, dennoch, Plat. Rep. I, 341 c. Vgl. noch Aesch. Eum. 864 Prom. 951; – Καὶ ταῦτα μὲν δὴ ταῦτα, das wäre denn nun das, schließt eine längere Untersuchung ab, das mag denn sein, genug davon, Ar. Plut. 8; Plat. – Anders ist Ἀγίας καὶ Σωκράτης καὶ τούτω ἀπεϑανέτην, auch diese, wie et hi, et ipsi, sie wurden ebenfalls hingerichtet, Xen. An. 2, 6, 30, vgl. Krüger zu 1, 10, 18; ταῦτα δὲ ποιῶν καὶ οὗτος ἀποϑνήσκει, Hell. 6, 4, 34. – e) in der Antwort ist τοῦτο, ταῦτα, sc. ἔστι, dies ist so, so viel, wie ja, ἐὰν δέῃ μάχεσϑαι, ἆρ' οὐ πλουσίοις ἀνδράσι μαχοῦνται –; ναὶ τοῠτό γε, Plat. Rep. IV, 422 b; ἀλλ' εἰςίωμεν. – Ταῦτά γε, νῠν εἴπερ δοκεῖ, Ar. Vesp. 1008. – f) τοῦτο geht oft auf einen ganzen Satz, der gew. mit ὅτι ausgedrückt ist, oder mit dem acc. c. inf., τοῦτο γιγνώσκεις, ὅτι ὀργῆς νοσούσης εἰσὶν ἰατροὶ λόγοι; Aesch. Prom. 377; ἀτὰρ φράσον μοι τοῦτο, πόσον τι πλῆϑος ἦν νεῶν, Pers. 325; δέονται δέ σου καὶ τοῦτο, παραγενόμενον πεῖραν λαβεῖν, Xen. An. 6, 4, 33; ἀπὸ τοῠ αὐτομάτου τοῦτο ἐγένετο, ἐμὲ τεϑνάναι δή, Plat. Apol. 38 c; vgl. Soph. 234 b, οὐκοῦν τόν γ' ὑπισχνούμενον δυνατὸν εἶναι μιᾷ τέχνῃ πάντα ποιεῖν γιγνώσκομέν που τοῦτο ὅτι δυνατὸς ἔσται; oft bei Xen., vgl. An. 2, 6, 18. 3, 1, 7. 5, 7, 7; τοῦτο πάνυ χαλεπῶς φέρω, εἰ – Cyr. 5, 5, 12. – g) wenn auch gewöhnlich in Verbindungen, wie dieses ist die Ursache, αὕτη τούτου αἰτία, Plat. Prot. 323 a, gesagt wird, sich also οὗτος nach dem folgenden Prädikatssubstantivum im Genus richtet, so findet sich doch auch im Griechischen, wie bei uns, τοῦτο nicht bloß so, daß das Substantiv als eine Erklärung nachgesetzt wird, wie Xen. An. 4, 6, 3, τοῠτό γε δὴ μόνον διάφορον ἐν τῇ πορείᾳ ἐγένετο, ἡ τοῦ ἡγεμόνος κάκωσις καὶ ἀμέλεια, nämlich die Mißhandlung, womit man Od. 1, 159 vergleichen kann, τούτοισιν μὲν ταῦτα μέλει, κίϑαρις καὶ ἀοιδή, u. ταυτὶ γὰρ ἔγωγε ἀκούω Περικλέα πεποιηκέναι Ἀϑηναίους ἀργοὺς καὶ δειλοὺς καὶ φιλαργύρους, Plat. Gorg. 515 e, Rep. III, 407 a, sondern auch unmittelbar neben einander stehend, τοῦτό γε ϑάνατος ὀνομάζεται, Phaed. 67 d, u. oft bei Plat. Aehnlich καὶ τοῠτο κίνδυνος, Xen. An. 7, 7, 31, auch das ist zu fürchten, wenn man nicht τοῦτο für den acc. erklären will, in dieser Beziehung ist zu fürchten; denn – h) τοῦτο u. ταῦτα stehen auch für διὰ τοῦτο, wie man es gew. erkl., oder als accus. abs., in dieser Beziehung, in dieser Rücksicht, deshalb, καὶ μὴν μάλιστα τοῦτ' ἀφικόμην, ὅπως εὖ πράξαιμί τι, Soph. O. R. 1005; vgl. Eur. Andr. 212 I. T. 939; so ταῦτ' ἄρα, ταῦτ' οὖν, Ar. Pax 406 Av. 120; ἀλλ' αὐτὰ ταῦτα καὶ νῠν ἥκω, Plat. Prot. 310 e; ταῦτα δὴ ἐκαλλωπισάμην, ἵνα καλὸς παρὰ καλὸν ἴω, Conv. 174 a; vgl. Xen. Cyr. 1, 4, 27, der An. 4, 1, 21 sogar verbindet ταῦτα ἐγὼ ἔσπευδον καὶ διὰ τοῦτό σε οὐχ ὑπέμενον. – i) τοῦτ' ἐκεῖνο, s. ἐκεῖνος u. vgl. damit τοῦτ' ἐκεῖ, grade damals, Eur. Ion 566; τοῦτ' αὐτό, grade dies, τοῦτ' αὐτό, πρέσβυ, τοῦτό μ' εἰςαεὶ φοβεῖ, Soph. O. R. 1013; u. eben so mit wiederholtem οὗτος, τοῦτ' αὔτ' ἔχρῃζον τοῦτό σου μαϑεῖν, Tr. 407. – k) τοῦτο μέν – τοῦτο δέ, wie τὸ μέν – τὸ δέ bilden coordinirte Sätze, theils – theils, Her. u. A.; auch mit anderen Abweichungen, wie το ῦτο μέν – ἔπειτα δέ, Soph. Ant. 61, τοῦτο μέν – εἶτα, Ai. 672 O. C. 441, τοῦτο μέν – τοῦτ' αὖϑις, Ant. 165. – Ταύτῃ s. besonders.
-
2 ὑπό-σπονδος
ὑπό-σπονδος, unter Waffenstillstand, in Folge eines geschlossenen Waffenstillstandes od. Bündnisses, dadurch gesichert; Her. 5, 72. 6, 103; ὑπόσπονδον μολεῖν ἔπεισα παιδὶ παῖδα Eur. Phoen. 81; τοὺς ἄρχοντας τοὺς τῶν ἐπικούρων ὑποσπόνδους συλλαβεῖν ἐτόλμησεν Isocr. 4, 147; τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους αἰτεῖν, ἀναιρεῖσϑαι, κομίζεσϑαι, nach der Schlacht beim Feinde auf einen Waffenstillstand antragen, um die Gefallenen zu bestatten, wodurch man sich für überwunden erklärte und dem Gegner das Schlachtfeld einräumte; τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους ἀποδιδόναι, den Waffenstillstand zur Bestattung der Gefallenen bewilligen, Thuc. 1, 63. 4, 44; Xen. oft, wie Pol., ὑποσπόνδους ἀφιέναι τοὺς αἰχμαλώτους, Waffenstillstand schließen u. die Gefangenen freigeben, 4, 63, 3, ὑπόσπονδον ἀπελϑεῖν 2, 58, 5, u. sonst.
-
3 ὑπόσπονδος
A under a truce or treaty, secured by treaty,ὑπόσπονδοί τε ἔφασαν εἶναι ἕτοιμοι.. ἐκχωρὴσαι ἐκ τῆς νήσου Hdt.3.144
;ὑ. ἐξέρχονται ἐκ τῆς χώρης Id.5.72
, cf. 126;κατελθεῖν ἐπὶ τὰ ἑωυτοῦ ὑ. Id.6.103
, cf. E.Ph.81;ὑ. ἀφιέναι τοὺς ἀφεστῶτας X.HG1.2.18
, cf. 2.2.1;τὴν Ταυρικὴν ὑ. λαβών IPE2.423
([place name] Tanais): esp. in phrases of taking up the dead from a field of battle, τοὺς νεκροὺς ὑ. ἀποδοῦναι to allow a truce for taking up the dead, Th.1.63, 6.103, X.HG2.4.19; τοὺς νεκροὺς ὑ. κομίσασθαι, ἀνελέσθαι, etc., to demand a truce for so doing, which was an acknowledgement of defeat, Th. 2.79, 4.44, etc.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ὑπόσπονδος
-
4 ὑπόσπονδος
ὑπό-σπονδος, unter Waffenstillstand, in Folge eines geschlossenen Waffenstillstandes od. Bündnisses, dadurch gesichert; τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους αἰτεῖν, ἀναιρεῖσϑαι, κομίζεσϑαι, nach der Schlacht beim Feinde auf einen Waffenstillstand antragen, um die Gefallenen zu bestatten, wodurch man sich für überwunden erklärte und dem Gegner das Schlachtfeld einräumte; τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους ἀποδιδόναι, den Waffenstillstand zur Bestattung der Gefallenen bewilligen; ὑποσπόνδους ἀφιέναι τοὺς αἰχμαλώτους, Waffenstillstand schließen u. die Gefangenen freigeben -
5 νεκρός
νεκρός, ὁ (vgl. νέκυς), der Leichnam, die Leiche; bei Hom. nur von menschlichen Leichnamen; ἐν δὲ πυρῇ νεκρὸν ϑέσαν, Il. 24, 787; ὄφρα τάχιστα πυρὶ φλεγεϑοίατο νεκροί, 23, 197; περὶ νεκροῦ δηριάασϑαι, 17, 734, öfter; auch νεκροὺς τεϑνηῶτας, 6, 71, wie κατατεϑνηῶτας, 18, 540; die Todten in der Unterwelt, Od. 10, 526. 11, 475 ff.; ἐκ νεκροῦ ἅρπασε, Pind. P. 3, 43; oft bei Tragg., auch der Todte, ἐπισπένδειν νεκρῷ, Aesch. Ag. 1368 u. sonst, wie Soph., οἱ ἔνερϑεν νεκροί, Ant. 25, der es auch adj. braucht, καλεῖ Λάϊον πάλαι νεκρόν, O. R. 1245, vgl. El. 1453; τρεῖς τῶν ἐμῶν ἐχϑρῶν νεκροὺς ϑήσω, Eur. Med. 374; auch bei Sp. so, z. B. νεκρὰ ἐξάγειν, Luc. V. H. 1, 22. – In Prosa der Leichnam, ἀνϑρώπου νεκρός, Her. 2, 90, νεκρὸς πρόσφατος γυναικός, 2, 89, Plat. oft, ἀναιρεϑέντων δεκαταίων τῶν νεκρῶν Rep. X, 614 b, u. so auch Andere von den in der Schlacht Gefallenen, τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους ἀποδοῦναι, ἀπολαβεῖν, Xen. Hell. 2, 4, 12. 7, 5, 26 u. sonst oft; πολλοὺς νεκροὺς ἐποίησαν, sie machten viele Todte, richteten eine große Niederlage an, Pol. 2, 34, 12; τὴν φρουρὰν ἀπώσασϑαι δυσὶ νεκροῖς ἢ τρισὶ οὐ ῥᾴδιον, mit dem Verluste von zwei oder drei Mann, Plut. Socr. gen. 17. – Einen compar. bildet Lucill. 78 (XI, 135), τὸν πολὺ τοῦ παρὰ σοὶ νεκρότερον τεκνίου. – Nach B. A. 108, 16 sagte Diphil. τήν νεκρόν.
-
6 σκῡλεύω
σκῡλεύω, den getödteten Feind der Waffen, der Rüstung berauben, spoliare; Eur. Phoen. 1426; Ar. Lys. 461; σκυλεῠσαι νεκρούς, Her. 1, 82; mit doppeltem accus., Κύκνον τεύχεα ἀπ' ὤμων σκυλεύσαντες, Hes. Sc. 468; auch σκυλεύειν τι ἀπό τινος, Her. 9, 80; Thuc. 4, 44. 72; σκυλεύειν τοὺς τελευτήσαντας πλὴν ὅπλων, Plat. Rep. V, 469 c; ὅπλα, Lys. 12, 40; σκυλεύσας τὰ ὅπλα τοῠ ἑτέρου, Xen. An. 5, 9, 6; Hell. 2, 4, 19; τοὺς νεκρούς, Pol. 1, 11, 15, u. oft; πόλεις, 9, 10, 10; ἀμφίσβαιναν δέρματος ἐσκύλευσαν, sie nahmen die Haut ab, Nic. Ther. 379; bei Sp. auch τινί τι.
-
7 σπένδω
Aσπένδῃσθα Od.4.591
: [dialect] Ion. [tense] impf.σπένδεσκον Il.16.227
, Od.7.138: [tense] fut. , ([etym.] κατα-) Hdt.2.151, E.Or. 1187: [tense] aor.ἔσπεισα Od.13.55
, S.Fr.42, etc.; [dialect] Ep.σπεῖσα Il.9.177
,σπείσασκε Od.8.89
; [dialect] Ep. subj. σπείσομεν, for - ωμεν, 7.165, 181: [tense] pf. ἔσπεικα ([etym.] κατ-) Plu.Sert.14:—[voice] Med., [tense] aor.ἐσπεισάμην Hdt.3.144
, etc.:—[voice] Pass., [tense] aor.ἐσπείσθην Plu.Rom.19
: [tense] pf. ἔσπεισμαι, v. infr. 11 fin.:— make a drink-offering (because before drinking wine a portion was poured on the table, hearth, or altar),σπεῖσάν τ' ἔπιόν θ' ὅσον ἤθελε θυμός Il.9.177
;ἐπὴν σπείσῃς τε καὶ εὔξεαι Od.3.45
, cf. Xenoph.1.15, S.Ph. 1033, E.Ba. 313, etc.: c. dat. of the god to whom the libation was made,σέπας ἑλὼν σπείσασκε θεοῖσιν Od.8.89
; , cf. 16.227, Od.3.334, etc.; τὴν (sc. κύλικα)δὲ θεοῖς σπένδεις Thgn.490
; κρητῆρας σπενδέτω prob. let him dedicate them by pouring an offering from them, SIG 57.13 (Milet., v B.C.):—the liquid poured is mostly in acc., σ. οἶνον pour wine, Il.11.775, Od. 18.151; ; σπονδάς, χοάς, E.El. 512, Or. 1322; ellipt., σ. ἀγαθοῦ δαίμονος (sc. σπονδήν) Ar.Eq. 106; σ. οἴνου (partit. gen.) Hdn.5.5.7: rarely c. dat. rei, ὕδατι ς. make a drink-offering with water, Od.12.363; Ὀλυμπίῳ σ. ἀοιδαῖς make libations with songs to Zeus, Pi.I.6(5).9: also c. dat. instrumenti, σ. δέπαϊ, δεπάεσσι, Il.23.196, Od.7.137;χρυσίδι Cratin.124
;χαλκέῃ φιάλῃ Hdt.2.147
;ἐκ χρυσέης φιάλης Id.7.54
: c. gen.,σ. βαιᾶς κύλικος S.Fr.42
:—[voice] Pass., : so metaph. of a person, σπένδομαι ἐπὶ τῇ θυσίᾳ I am offered ( as a drink-offering) upon it, Ep.Phil.2.17, cf. 2 Ep.Ti.4.6.2 rarely without the religious sense, simply pour, τράγου οὖρον, as remedy for convulsions, Hdt.4.187: metaph.,σ. δάκρυα AP7.555b
(Joann.), IG14.1957, al.; ξίφος αἷμα τυράννων ἔσπ. AP9.184.II [voice] Med., pour libations one with another, and, as this was the custom in making treaties or agreements, make a treaty, make peace, Hdt.3.144, Ar.Ach. 199, Av. 1534, Th.4.99, 119, X.An.1.9.7, etc.; :— Constr., σπένδεσθαί τινι make peace with one, Ar.Ach. 225, Th.5.5, etc.; in full, σπένδεσθαί τινι σπονδάς ib.14 (but σ. τῇ πρεσβείᾳ give it pledges of safe conduct, Aeschin.3.63, cf. 2.109; so σ. τινί obtain a truce for one, X.An.2.3.7); σ. πρός τινας, for τισι, Th.5.17, 30, X.An.3.5.16; of a person, σπείσασθαι cum Bruto et Cassio, Cic.Att. 15.29.2: metaph.,σ. συμφοραῖς καὶ θεσπίσμασιν E.Or. 1680
sq.; σ. ἐπὶ τοῖσδε on these terms, Id.Ph. 1240;ἐφ' ᾧ.. X.An.4.4.6
; alsoσ. ὥστε μὴ ἀδικεῖν Th.6.7
;σ. ἦ μὴν ἐμμενεῖν ἐν ταῖς σπονδαῖς Id.4.118
: c. inf. alone, Id.7.83: less freq. c. acc., εἰρήνην σπεισάμενοι Λακεδαιμονίοισι having concluded a peace with them, Hdt.7.148; νεῖκος ἐσπεῖσθαι make up a quarrel, E.Med. 1140;πόλεμον D.H.9.36
; σ. ἀναίρεσιν τοῖς νεκροῖς obtain a truce for taking up the dead, Th.3.24;σ. σφίσιν ἡμέραν τοὺς νεκροὺς ἀνελέσθαι Id.4.114
;σ. ἀναχώρησίν τινι Id.3.109
;σ. περὶ τῶν τέκνων Plu.2.494d
:—[tense] pf. ἔσπεισμαι is used in med. sense in E.Med. l.c.;τοῖς ἐχθροῖς ἐσπείσμην Luc.Phal.1.3
; but in pass. sense,ἐσπεῖσθαι τὰς σπονδάς Th.4.16
;οἷς ἔσπειστο Id.3.111
: [tense] aor.,ἐσπείσθησαν ἀνοχαί Plu.Rom.19
. (In Th.4.98, τοὺς νεκροὺς σπένδουσιν ἀναιρεῖσθαι, emphasis is laid on the act of one of the parties, and in AP9.422 (Apollonid.), σπεῖσαι δεύτερα φίλτρα γάμου, Reiske cj. σπεύσῃς.) (Cf. Hittite š (i) pand- 'pour a libation', Lat. spondeo.) -
8 κομίζω
Aκομιῶ Od.15.546
, Hdt.2.121.γ, Ar.Ec. 800, etc.; κομίσω only late, as AP6.41 (Agath.): [tense] aor. ἐκόμισα, [dialect] Ep.ἐκόμισσα Il.13.579
,κόμισσα Od.18.322
,κόμισα Il.13.196
; [dialect] Dor.ἐκόμιξα Pi.P.4.159
: [tense] pf.κεκόμικα Hdt.9.115
, etc.:—[voice] Med., [tense] fut. , Th.1.113, etc.; [dialect] Ion. - ιεῦμαι, v. infr. 11.4; late : [tense] aor.ἐκομισάμην Hdt.6.118
, etc.; [dialect] Ep. ἐκομισς- or κομισς-, Od.14.316, Il. 8.284:—[voice] Pass., [tense] fut. - ισθήσομαι Th.1.52, D.18.301: [tense] aor.ἐκομίσθην Hdt.1.31
, Th.5.3, etc.: [tense] pf.κεκόμισμαι D.18.241
: but more freq. in med. sense, v. infr. 11.2: ([etym.] κομέω):—take care of, provide for,τόν γε γηράσκοντα κομίζω Il.24.541
;τόνδε τ' ἐγὼ κομιῶ Od.15.546
;ἐμὲ κεῖνος ἐνδυκέως ἐκόμιζε 17.113
, etc.;κόμισσε δὲ Πηνελόπεια, παῖδα δὲ ὢς ἀτίταλλε 18.322
, cf. 20.68: rare in Trag., A.Ch. 262, 344; receive, treat,φιλίως, οὐ πολεμίως κ. Th.3.65
codd.:—more freq. in [voice] Med.,καί σε.. κομίσσατο ᾧ ἐνὶ οἴκῳ Il.8.284
, cf. Od.14.316;Σίντιες.. ἄφαρ κομίσαντο πεσόντα Il.1.594
;κομίζεσθαί τινα ἐς τὴν οἰκίαν And.1.127
, cf. Is.1.15:—[voice] Pass., οὔ τι κομιζόμενός γε θάμιζεν not often was he attended to, Od.8.451.2 of things, attend, give heed to,τὰ ο' αὐτῆς ἔργα κόμιζε Il.6.490
, Od.21.350;κτήματα μὲν.. κομιζέμεν ἐν μεγάροισι 23.355
; δῶμα κ., of the mistress of the house, 16.74, etc.;τὸν χρυσόν Hdt.1.153
; ἔξω κ. πηλοῦ πόδα keep it out of the mud, A.Ch. 697:—[voice] Med.,ἔργα κ. Δημήτερος Hes.Op. 393
; Δημήτερος ἱερὸν ἀκτὴν μέτρῳ εὖ κομίσασθαι ἐν ἄγγεσιν store up.., ib. 600.II carry away so as to preserve, Ἀμφίμαχον.. κόμισαν μετὰ λαὸν Ἀχαιῶν they carried away his body, Il.13.196 (so in [voice] Med., κόμισαί με carry me safe away, 5.359, cf.E.IT 774); of things, τὴν δὲ κόμισσε κῆρυξ the herald took up the mantle, that it might not be lost, Il.2.183; [τρυφάλειαν] κόμισαν.. ἑταῖροι 3.378
, cf. 13.579; later, simply, save, rescue,ἄνδρ' ἐκ θανάτου Pi.P.3.56
;ἄρουραν πατρίαν σφίσιν κόμισον Id.O.2.14
; of the dead, νεκρὸν κ. carry out to burial, E.Andr. 1264, cf. S.Aj. 1397:—in [voice] Med., Is.8.21; also, simply, carry the body home, opp. θάπτω, A.Ch. 683, cf. Hdt.4.71.2 carry off as a prize or booty,χρυσὸν δ' Ἀχιλεὺς ἐκόμισσε Il.2.875
;κόμισσα δὲ μώνυχας ἵππους 11.738
; τέσσαρας ἐξ ἀέθλων νίκας ἐκόμιξαν four victories they won, Pi. N.2.19;ἔπαινος, ὃν κομίζετον τοῦδ' ἀνδρός S.OC 1411
:—in [voice] Med., Orac. ap. Hdt.1.67:—later freq., get for oneself, acquire, gain, δόξαν ἐσθλήν v.l. in E.Hipp. 432; ; ; τὰ ἆθλα αὐτῆς ib. 621d;κ. τί τινος S.OT 580
;τι παρά τινος Th.1.43
;τι ἀπό τινος X.Cyr.1.5.10
; gather in, reap,καρπόν Hdt.2.14
: [tense] pf. [voice] Pass. in med. sense, ὑμεῖς τοὺς καρποὺς κεκόμισθε you have reaped the fruits, D.18.231;κεκόμισται χάριν Id.21.171
;ὡμολόγει κεκομίσθαι τὴν προῖκα Id.27.14
, cf. Is.5.22; simply, receive, (Halic., iv/iii B.C.); (iii B.C.) ;μισθόν IG42(1).99.24
(Epid., ii B.C.);ἀπ' ἀλλήλων χρείας Phld.D.3
Fr. 84.3 receive a missile in one's body, ἀλλά τις Ἀργείων κόμισε χροΐ (sc. τὸν ἄκοντα) Il.14.456, cf. 463:—[voice] Med., ὡς δή μιν σῷ ἐν χροΐ πᾶν κομίσαιο (sc. τὸ ἔγχος) 22.286.4 carry, convey,κόμισαν δέπας 23.699
, cf. Od.13.68, Hdt.5.83, etc.; κομίζοις ἂν σεαυτόν betake thyself, S.Ant. 444:—[voice] Pass., to be conveyed, journey, travel, by land or sea, Hdt.5.43, etc.; εἴσω κομίζου get thee in, A.Ag. 1035, cf. Pr. 394; κ. παρά τινα betake oneself to him, Hdt.1.73: in this sense [tense] fut. and [tense] aor. [voice] Med. sts. occur,κομιεύμεθα ἐς Σῖριν Id.8.62
;οἳ ἂν κομίσωνται.. ἐς Βαβυλῶνα Id.1.185
;ἔξω κομίσασθ' οἴκων E.Tr. 167
(lyr.).5 bring to a place, bring in, introduce,κόμιζέ νύν μοι παῖδα S.Aj. 530
; import, Pl.R. 370e, etc.; ;κ. τὴν φιλοσοφίαν εἰς τοὺς Ἕλληνας Isoc.11.28
;οἱ κομίσαντες τὴν δόξαν ταύτην Arist.EN 1096a17
, cf. Metaph. 990b2:—in [voice] Med., [τὸν ἀνδριάντα] ἐπὶ Δήλιον Hdt.6.118
;ποίμνας ἐς δόμους S.Aj.63
, cf. Ar.V. 833.6 conduct, escort, τί μέλλεις κομίζειν δόμων τόνδ' ἔσω; S.OT 678 (lyr.), cf. Ph. 841 (hex.), Th.7.29, Pl.Phd. 113d, etc.; κ. ἐξ ὀμμάτων γυναῖκα τήνδε take her from my sight, E.Alc. 1064;κ. ναῦς Th.2.85
;ἄρχοντα Id.8.61
.7 bring back from exile, Pi.P.4.106 (dub.); τεὰν ψυχὰν κ. (from the world below), Id.N.8.44;πάλιν κ. Pl.Phd. 107e
, etc.8 get back, recover, Pi.O.13.59;τέκνων.. κομίσαι δέμας E.Supp. 273
(hex.), cf. 495:—[voice] Med., get back for oneself, , cf. IT 1362;τὴν βασιλείαν Ar.Av. 549
;τοὺς ἄνδρας Th.1.113
, cf. 4.117;τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους κ. Id.6.103
;τὰ πρέποντα Id.4.98
;ἃ νῦν ἀπολαβεῖν οὐ δυνάμεθα διὰ πολέμου, ταῦτα διὰ πρεσβείας ῥᾳδίως κομιούμεθα Isoc.8.22
; esp. of money, recover debts, etc., Lys.32.14, And.1.38, D.4.7, etc.;διπλάσια Lys.19.57
;τόκους πολλαπλασίους Pl.R. 556a
, etc.;κ. τιμωρίαν παρά τινος Lys.12.70
; κ. τὴν θυγατέρα take back one's daughter (on the death of her husband), Is.8.8.9 metaph., rescue from oblivion,ἀοιδοὶ καὶ λόγοι τὰ καλὰ ἔργ' ἐκόμισαν Pi.N.6.30
.10 bring, give,θράσος.. ἀνδράσι θνῄσκουσι κ. A.Ag. 804
(anap.):—[voice] Act. and [voice] Med. combined, χθὼν πάντα κομίζει καὶ πάλιν κομίζεται gives all things and gets them back again, Men.Mon. 539, cf. 89, 668.12 Medic., extract, remove, Gal.2.632.III [voice] Pass., come or go back, return, Hdt.4.76,al.;ἐκομίσθησαν ἐπ' οἴκου Th.2.33
, cf. 73;κομισθεὶς οἴκαδε Pl.R. 614b
. -
9 τυμβάς
τυμβάς, άδος, ἡ, Zauberinn, Hexe, weil sie ihr Unwesen bes. auf Gräbern zu treiben pflegten, Hesych. ὅτι περὶ τοὺς τύμβους διατρίβουσι καὶ τοὺς νεκροὺς ἀκρωτηριάζουσι.
-
10 ὑπ-άρχω
ὑπ-άρχω, 1) anfangen, beginnen, ὅςτις ὑπάρξῃ Od. 24, 286; gew. τινός, den Anfang womit machen, den Anlaß wozu geben, ἀδίκων ἔργων, ἀδικίης, Her. 1, 5. 4, 1. 7, 9; κακῶν, Eur. Phoen. 1576 Andr. 273 Herc. fur. 1169; ὑπῆρξαν τῆς ἐλευϑερίας τῇ Ἑλλάδι Andoc. 142; τῆς ἔχϑρας Dem. 59, 1; βίας Plut. Thes. 33; c. accus., εὐεργεσίας τινί Aesch. 2, 26; εἴς τινα, Dem. 19, 280; auch ohne Zusatz, Streit, Händel anfangen, οὐδέν μοι ὑπῆρκτο εἰς αὐτόν Antiph. 5, 58; οὐκ ὑπάρχων, ἀλλὰ τιμωρούμενος Dem. 59, 1; ἀμύνεσϑαι καὶ μὴ προτέρους ὑπάρχειν Isocr. 9, 28; – c. partic., ἐμὲ ὑπῆρξαν ἄδικα ποιεῠντες, sie thaten mir zuerst Unrecht, Her. 7, 8, 2; ὑπάρχει ἀτάσϑαλα ποιέων ἐς τοὺς Ἕλληνας 9, 78; ὑπάρχει εὖ od. κακῶς ποιῶν τινα, er thut Einem zuerst Gutes, fügt Einem zuerst Schaden zu, Xen. An. 2, 3, 23. 5, 5, 9; μήτε ὑπάρχων, μήτε ἀμυνόμενος Plat. Legg. IX, 879 d; eben so Gorg. 456 e; – auch umgekehrt, ὑπάρχων ἠδίκεις αὐτόν, Isocr. 16, 44 u. A. – Bei Sp. auch med., ὑπαρχομένου τοῦ ἦρος, im Beginne des Frühlings, Ael., wie auch Plat. σπείρας καὶ ὑπαρξάμενος ἐγὼ παραδώσω vrbdt, Tim. 41 c. – Pass., τὰ ἔκ τινος ὑπαργμένα (ion. = ὑπηργμένα), das von Einem Angefangene, Her. 7, 11; ἀμνηστία τῶν ὑπηργμένων Strab. 2, 7, 1; s. auch 2 a. – 2) intrans., vorhanden, dasein, zu Jemandes Dienst oder Gebrauch bereit sein; Pind. ἀγέλα ὑπᾶρχεν P. 4, 205; πημονῆς δ' ἅλις γ' ὑπάρχει Aesch. Ag. 1641; Ch. 1064; Soph. Phil. 697; τοῖσιν ἄγουσιν κλαύμαϑ' ὑπάρξει Ant. 923; ϑησαυρὸς ἄν σοι παῖς ὑπῆρχ' οὑμὸς μέγας Eur. Hec. 1229; u. in Prosa: τὸ πλέον τοῦ χωρίου αὐτὸ καρτερὸν ὑπῆρχε καὶ οὐδὲν ἔδει τείχους Thuc. 4, 4; ὑπῆρχε ἄρχουσι ϑεραπεύεσϑαι ὑπὸ τῶν ἀρχομένων Xen. Cyr. 3, 1, 20; ἅτε καὶ τῆς φύσεως ὑπαρχούσης 6, 44, 4; δεσμὸς ὑπαρχέτω πᾶσι Plat. Legg. X, 908 a, u. öfter; οἱ ὑπάρχοντες im Gegensatz von οἱ προγενόμενοι Pol. 10, 17, 12; Dem. 3, 15 setzt gegenüber τοῦτ' οὖν δεῖ προςεῖναι, τὰ δ' ἄλλα ὑπάρχει. – Bes. al Einem günstig, gewogen sein, ihm wohlwollen; Xen. An. 1, 1, 4, vgl. Hell. 7, 5, 5; Dem. 18, 174. 19, 118; auch von Sachen, Einem zu Gute kommen, zu Theil werden, ἡ σωτηρία τοῖς Ἕλλησιν ἐκ ϑαλάττης ὑπῆρξε Plut. Them. 4; Dem. 1, 10 braucht so auch das pass., τὰ παρὰ τῶν ϑεῶν ὑπηργμένα, wie sonst τὰ ὑπάρχοντα = καιρός, 2, 2; vgl. Ar. Lys. 1159. – b) Einem zu Gebote stehen, erlaubt, möglich sein; ὑπάρχει τόδ' ἐν τῇ σῇ χϑονὶ εἰπεῖν Eur. Heracl. 182; ὑπάρχον εἶναι Her. 5, 124; ὑπάρχον absolut, wie ἐξόν, da die Möglichkeit od. Gelegenheit da war, ὡς ὑπάρχον μοι χαρισαμένῳ Σωκράτει πάντ' ἀκοῦσαι Plat. Conv. 217 a; vgl. τοὺς νεκροὺς διὰ τάχους ἔϑαπτον, ὥςπερ ὑπῆρχε, wie es anging, Thuc. 3, 109. – c) zu Grunde liegen, die Grundlage bilden; τοῦτο ὑπαρκτέον, dieses muß zu Grunde gelegt werden, Plat. Rep. V, 467 c; τοῦτο ὑπάρχειν δεῖν Conv. 198 d; τούτων ὑπαρχόντων, wenn dieses so ist, Tim. 29 a u. öfter. – d) impers., ὑπάρχει μοι, mir steht zu Gebote, wird zu Theil, ich besitze, habe; oft bei Plat., ᾡ πρῶτον μὲν ὑπάρχει ἰατρῷ εἶναι, ἔπειτα ἀγαϑῷ ἰατρῷ Prot. 345 a; οἷ ἀφικομένῃ αὐτῇ ὑπάρχει αὐτῇ εὐδαίμονι εἶναι Phaed. 81 a; τὰ ὑπάρχοντα, der Besitz, die Habe, das Vermögen, Xen. u. sonst oft; auch geistig, die natürlichen Anlagen des Menschen, Plat. u. A.; die Eigenschaften, M. Ant. – 3) = ὕπαρχός εἰμι, Unterfeldherr oder Statthalter sein, gebieten, befehligen, τινός, aber auch τινί, wie τῷ χωρίῳ Thuc. 6, 87.
-
11 κομιζω
(эп. aor. ἐκόμισσα и дор. ἐκόμιξα, эп. inf. κομιζέμεν; med.: fut. κομιοῦμαι - ион. κομιεῦμαι, aor. ἐκομισάμην - эп. ἐκομισσάμην и κομισσάμην)1) заботиться, окружать вниманием(τὸν γηράσκοντα Hom.)
2) воспитывать, выращивать, лелеять(τινὰ κ. καὴ ἀτιταλλέμεναι Hom.)
3) выкармливать, вскармливать(τυρῷ καὴ μέλιτι καὴ οἴνῳ, sc. τινά Hom.)
4) med. радушно принимать у себя(τινὰ ᾧ ἐνὴ οἴκῳ Hom.)
5) заботиться, исполнять, делать(τὰ ἑαυτοῦ ἔργα Hom.; med. ἔργα Δημήτερος Hes.)
κτήματα κ. Hom. — управлять хозяйством6) спасать(τινὰ θανάτου Pind.)
κόμισαί με Hom. — спаси меня7) спасать от забвения, увековечивать(τὰ καλὰ ἔργα Pind.)
8) уносить(χρυσόν, νεκρόν Hom.)
ἔγχος ἐν χροῒ κομίσασθαι Hom. — унести в своем теле копье, т.е. получить рану от копья;ἔξω κ. ὀλεθρίου πηλοῦ πόδα погов. Aesch. — вытащить ногу из гибельного болота, т.е. избежать опасности;κ. χλαῖναν Hom. — поднять (брошенную) одежду;πέμψαι κ. τι Hom. — отослать что-л.9) уводить(δόμων ἔσω τινά Aesch.)
10) увозить(τινὰ ἐν ἁμάξῃ, τὸ ἄγαλμα ἐπὴ Δήλιον Her.)
11) угонять(ἵππους Hom.; ποίμνας ἐς δόμους Soph.)
12) med. отправляться(πεζῇ Her.; διὰ θαλάττης Plut.)
13) приносить(ἀλάβαστρον μύρου NT.)
14) привозить, доставлять(ἐξ ἄλλης πόλεως τι, med. τὸ ξενικὸν νόμισμα Plat.)
κομισθεὴς οἴκαδε μέλλων θάπτεσθαι Plat. — доставленный на родину для погребения15) приводить(τὰς ναῦς Thuc.)
16) med.-pass. возвращаться(ἐπ΄ οἴκου Thuc.; εἰς τέν ἀγοράν Polyb.)
17) вводить(τέν φιλοσοφίαν εἰς τοὺς Ἕλληνας Isocr.)
18) выставлять, выдвигать, провозглашать(δόξαν τινά Arst.)
19) внушать(θράσος τινί Aesch.)
20) med. добывать себе, получать, приобретать(χρήματα ναυτικά Lys.; σώφρονα χάριν Thuc.; ἔπαινον Soph.; δόξαν ἐσθλήν Eur.; τέν ἀξίαν παρὰ θεῶν Plat.; τὸν ἀμαράντινον τῆς δόξης στέφανον NT.)
τὸ τριώβολον οὐ κομιεῖται Arph. — он не получит и триобола21) med. взимать, взыскивать(τὸν ἔρανον Arst.; τόκον παρά τινος Dem.)
22) med. брать или получать обратно(τέν βασιλείαν Arph.; τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους Thuc.)
-
12 συγχοω...
συγχόω...συγχώννυμι, συγχόω(fut. συγχώσω; pf. pass. συγκέχωσμαι)1) засыпать землей, заваливать(τοὺς τάφους, τὰ ὕδατα Her.)
2) насыпать, возводить(τὸ μνῆμα Plut.)
3) зарывать, хоронить(τοὺς νεκροὺς εἰς τὸ φρέαρ Plut.)
4) срывать, разрушать5) смешиватьσ. κῦμα πόντου τῶν τ΄ ἄστρων διόδους Aesch. — смешивать морские валы с путями звезд, т.е. ставить весь мир вверх дном
-
13 συγχωννυμι
συγχώννυμι, συγχόω(fut. συγχώσω; pf. pass. συγκέχωσμαι)1) засыпать землей, заваливать(τοὺς τάφους, τὰ ὕδατα Her.)
2) насыпать, возводить(τὸ μνῆμα Plut.)
3) зарывать, хоронить(τοὺς νεκροὺς εἰς τὸ φρέαρ Plut.)
4) срывать, разрушать5) смешиватьσ. κῦμα πόντου τῶν τ΄ ἄστρων διόδους Aesch. — смешивать морские валы с путями звезд, т.е. ставить весь мир вверх дном
-
14 συννεω
I[νέω II] плыть вместе(τινι Luc.)
IIион. συννήω [νέω IV] нагромождать, наваливать(ἀκόντια ἐς τοὺς θαλάμους Her.; sc. τοὺς νεκροὺς ἐπ΄ ἀλλήλοις Thuc.)
σ. πυρήν Her. — складывать костер -
15 υποσπονδος
2вытекающий из договора о перемирии, основывающийся на условиях договора о перемирииὑπόσπονδοι ἔφασαν εἶναι ἑτοῖμοι … Her. — они заявили, что, при наличии договора, они готовы …;
ὑπόσπονδον μολεῖν ἔπεισα παιδὴ παῖδα Eur. — я уговорила одного сына прийти к другому на основании перемирия;τοὺς ἄρχοντας ὑποσπόνδους συλλαβεῖν ἐτόλμησεν Isocr. — он осмелился, вопреки договору, захватить в плен военачальников;τοὺς νεκροὺς ὑποσπόνδους ἀποδιδόναι Thuc. — в соответствии с условиями перемирия выдавать убитых -
16 σκυλεύω
A strip or despoil a slain enemy, esp. of his arms (taking off the clothes also is condemned by Pl., R. 469c), not in Hom.; c. acc. pers. et rei, ; σ. τοὺς τελευτήσαντας πλὴν ὅπλων strip of anything but arms, Pl. l.c.; [ἀμφίσβαιναν] δέρματος Nic.Th. 379
: c. acc. pers. only,σ. τοὺς νεκρούς Hdt.1.82
, Th. 4.44,97, cf. BCH51.148 (Salamis Cypr.);σ. τὰς πόλεις Plb.9.10.13
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > σκυλεύω
-
17 ἐξορύσσω
A dig out the earth from a trench,τὸν ἀεὶ ἐξορυσσόμενον χοῦν Hdt.7.23
;τόποι ἐξορυσσόμενοι Arist.Mir. 833b4
:— [voice] Med., ἐξορύξασθαι χάρακας make oneself a vallum, D.H.9.55.II dig out of the ground, dig up,τοὺς νεκρούς Hdt.1.64
, cf. BGU 1024iv4 (iv/v A.D.); ; [ μορίαν] Lys.7.26:—[voice] Pass.,τοῦ χοὸς τοῦ -ομένου PHal.1.109
(iii B.C.);φυτά X.Oec.19.4
.3 metaph., .Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἐξορύσσω
-
18 ἀποδίδωμι
ἀποδίδωμι ptc. ἀποδιδοῦν (for-δόν) Rv 22:2 (B-D-F §94, 1; Rob. 312); impf. ἀπεδίδουν Ac 4:33, H 67:5; fut. ἀποδώσω; 1 aor. ἀπέδωκα; 2 aor. subj. 2 sg. ἀποδῷς, 3 sg. ἀποδῷ, ἀποδοῖ Hv 1, 3, 4, impv. ἀπόδος, ἀπόδοτε; 2 aor. mid. ἀπεδόμην, 3 sg. ἀπέδετο Hb 12:16 (-δοτο v.l.). Pass.: fut. ἀποδοθήσομαι; 1 aor. ἀπεδόθην, inf. ἀποδοθῆναι (the ms. tradition varies in the aor. subj. act., s. B-D-F §95, 2); pf. ptc. ἀποδεδομένος Num 8:16 (s. δίδωμι; Hom.+) gener. ‘give out’ something.① to give out, give, give up, yield, τὸ σῶμα Mt 27:58 (for the syntax cp. Diod S 14, 84, 2 τοὺς νεκροὺς ἀπέδωκαν). Of divine generosity τινί τι 1 Cl 23:1 (τὰς χάριτας). Of plants καρπόν yield fruit (POxy 53, 11 καρποὺς ἀ.; Lev 26:4) Rv 22:2; Hs 2:8; fig., Hb 12:11. στέφανον ἀ. award a crown 2 Ti 4:8.② to meet a contractual or other obligation, pay, pay out, fulfillⓐ of wages or produce τὸν μισθόν (X., An. 1, 2, 12; Dio Chrys. 13 [7], 12; SIG 127, 27; Sb 3924, 20 [19 A.D.]; Tob 2:12; Jer 22:13; Philo, Virt. 88) pay out wages Mt 20:8; 2 Cl 20:4; B 11:8. τὴν ἀντιμισθίαν τινὶ ἀ. 2 Cl 11:6; 15:2. Of proceeds, give Mt 21:41. μαρτύριον ἀ. (4 Macc 6:32) give testimony Ac 4:33.ⓑ of taxes, pay (Philo, Op. M. 85) Mt 22:21; Mk 12:17; Lk 20:25 (cp. Sextus 20).ⓒ of fulfilling various responsibilities ἀ. τῷ ὑψίστῳ τὰς εὐχάς pay vows to the Highest 1 Cl 52:3 (Ps 49:14; cp. Dt 23:22; Jos., Ant. 11, 9 τ. εὐχὰς ἀπεδίδοσαν τ. θεῷ; X., Mem. 2, 2, 10 τ. θεοῖς εὐχὰς ἀ.; Diod S 4, 48, 7; 4, 49, 2; 8 τὰς εὐχὰς ἀποδοῦναι τοῖς θεοῖς; 14, 13, 5 Ἄμμωνι; PGiss 27, 9f [II A.D.] ἵνα τ. θεοῖς τ. ὀφειλομένας σπονδὰς ἀποδῶ). τὴν ὀφειλήν τινι ἀ. fulfill one’s duty to someone 1 Cor 7:3; pl. Ro 13:7. τὴν ἐπαγγελίαν keep the promise=give that which we promised GJs 7:1; sim. of God B 5:7; Hv 1, 3, 4. τοὺς ὅρκους ἀ. keep oaths Mt 5:33 (cp. POxy 1026, 6). λόγον ἀ. give account (s. λόγος 2a) Mt 12:36; Lk 16:2; Ac 19:40; Ro 14:12 v.l.; Hb 13:17; 1 Pt 4:5; Hv 3, 9, 10; m 2:5.③ to restore to an original possessor, give back, returnⓐ of things τὶ (Philo, Spec. Leg. 4, 67; Jos., Vi. 335; Just., D. 105, 5 τὸ πνεῦμα) Hm 3:2; Hs 8, 6, 3. τινί τι (X., Hell. 2, 2, 9 et al.) Lk 9:42; Hs 2:7. τινί v 2, 1, 3. τῷ ὑπηρέτῃ Lk 4:20. Pay back a debt Mt 5:26; 18:25ff, 34; Lk 7:42; 12:59; D 1:5; repay an advance Lk 10:35; give back taxes unjustly collected 19:8 (cp. Num 5:7f). Mid. τὰς ῥάβδους Hs 8, 1, 5.ⓑ of persons τὴν παρθένον GJs 16:1; Salome prays ἀπόδος με τοῖς πένησιν return me to the poor 20:2 (not pap). ἵνα αὐτὸν ἐγείρας ἀποδῷ σοι so that (Peter) might raise him (your son) and return him to you AcPt Ox 849.④ to recompense, whether in a good or bad sense, render, reward, recompense, cp. ἀνταποδίδωμι, of God Mt 6:4, 6, 18. ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ Ro 2:6 (Ps 61:13; Pr 24:12; PsSol 2:16); cp. 2 Ti 4:14; Rv 22:12; 1 Cl 34:3. ἑκάστῳ κατὰ τ. πρᾶξιν αὐτοῦ Mt 16:27 (Sir 35:22). τινί τι 1 Cl 18:12 (Ps 50:14; Just. D. 121, 3). κακὸν ἀντὶ κακοῦ (cp. Pr 17:13; ApcSed 7:7) evil with evil Ro 12:17 (cp. 1QS 10:17); 1 Th 5:15; 1 Pt 3:9; Pol 2:2. ἀμοιβὰς ἀ. (Dionys. Hal. 6, 73; POxy 705, 61 ἀποδιδοὺς ἀμοιβήν; Ps 27:4 Aq.; Just. A I, 43, 2) make a return 1 Ti 5:4. Abs. ἀπόδοτε αὐτῇ ὡς καὶ αὐτὴ ἀπέδωκεν render to her as she herself has rendered to others Rv 18:6 (cp. Ps 136:8).—IBroer, Das Ius Talionis im NT: NTS 40, ’94, 1–21.⑤ mid. to make an exchangeⓐ sell, trade (Hdt. 1, 70 et al.; ins, pap) τὸν Ἰωσήφ Ac 7:9 (Gen 37:28; 45:4; Philo, De Jos. 15; 238). τί τινος someth. for someth. (Pla., Phd. 98b; X., Hell. 2, 3, 48) τοσούτου τὸ χωρίον sell the piece of ground for so much Ac 5:8 (ἀ. τὸ χ. as Jos., Ant. 3, 283). τὶ ἀντί τινος (as TestIss 2:2) trade Hb 12:16.ⓑ τὸν ἴδιον υἱὸν λύτρον (God’s) own son as a ransom Dg 9:2.—EDNT. M-M. TW. -
19 προς-τρέχω
προς-τρέχω (s. τρέχω), hinzu- od. hinanlaufen, προςδραμὼν πρὸς τοὺς νεκρούς, Plat. Rep. IV, 440 a; Xen. oft, auch feindlich anstürmen, Cyr. 5, 4, 47; προςδραμοῠνται καὶ παρέσονται βοηϑοῠντες, Dem. 21, 224; Folgde; auch übtr., μάλιστα προςτρέχειν πρὸς τὴν ἀλήϑειαν, sich der Wahrheit nähern, Pol. 17, 15, 2; vgl. μάλιστα προςέδραμε πρὸς τὴν τῶν πολλῶν γνώμην, 28, 7, 8; dah. Einem beitreten, 27, 13, 12 u. öfter; προςδραμὼν ἐπὶ τὸ πορϑμεῖον, Luc. Mort. D. 27, 6.
-
20 συμ-φέρω
συμ-φέρω (s. φέρω), 1) zusammentragen, -bringen; ἐς μέσον, Her. 3, 92. 7, 152; ξυνοίσετον δὲ πολεμίους ἐπ' ἀσπίδων ϑεούς, Aesch. Spt. 492; ὑμᾶς δὲ χρὴ 'πὶ τοῖςδε τοῖς πεπραγμένοις πιστοῖσι πιστὰ ξυμφέρειν βουλεύματα, Pers. 520; τοὺς νεκρούς, Xen. An. 6, 2, 9; auch zusammen ertragen, πενίαν, 7, 6, 20. – Pass., mit fut. med., zusammenkommen, -treffen; a) im feindlichen Sinne, an einander gerathen, handgemein werden, kämpfen, συμφερόμεσϑα μάχῃ, Il. 11, 736; συνοισόμεϑα πολεμίζειν, Hes. Sc. 358; συνοισόμενος μεγάλῳ κακῷ, der im Begriff ist, in ein großes Unglück zu gerathen, Her. 6, 50. – b) allgemein, Umgang, Gemeinschaft mit Einem haben, mit ihm umgehen, τινί, Aesch. Spt. 613. Daher – c) übereinkommen, passen, μόνον τόδ' Ἑλλὰς χϑὼν ξυνοίσεται στόχῳ, Aesch. Suppl. 240; auch einwilligen, sich Etwas gefallen lassen; auch = mit Einem übereinkommen, übereinstimmen, ἓν τόδε ἴδιον νενομίκασι καὶ οὐδαμοῖσι ἄλλοισι συμφέρονται ἀνϑρώποισι, Her. 1, 173; συμφέρονται δὲ καὶ τόδε ἄλλο Αἰγύπτιοι Λακεδαιμονίοισι, 2, 80; τὰ δ' ἐπίλοιπα τοῦ λόγου συμφέρονται Θηραῖοι Κυρηναίοισι, 4, 154, im Uebrigen stimmen die Th. mit den Kyr. überein; vgl. 2, 44. 4, 13. 6, 59, u. sonst; τῇδε γὰρ συνοίσομαι, Soph. O. C. 647; Soph. braucht so auch das act., ὥςτε συμφέρειν τοῖς κρείσσοσιν, El. 1457, den Mächtigern nachgeben; τοὐμὸν ξυνοίσειν ὄνομα τοῖς ἐμοῖς κακοῖς, Ai. 426, daß mein Name mit meinem Unglück zusammentreffen, damit übereinstimmen werde; u. so ist auch wohl Phil. 623 zu nehmen, σφῷν δ' ὅπως ἄριστα συμφέροι ϑεός, er stimme mit euch überein; vgl. Pflugk Eur. Med. 13; ἐγὼ δὲ τούτοις κατὰ τοῠτο εἶναι οὐ ξυμφέρομαι, ich stimme ihnen nicht bei, Plat. Prot. 317 a; Theaet. 152 e u. oft; αὐτοὶ κατὰ σφᾶς αὐτοὺς ξυνηνέχϑησαν γνώμῃ, ὥςτε ἀπαλλάσσεσϑαι τοῦ πολέμου, Thuc. 4, 64; Sp. gradezu beistimmen, Plut. Symp. 9, 14. – 2) beitragen; ξυνοίσω πᾶν ὅσονπερ ἂν σϑένω, Soph. El. 934; εἴς τι, Her. 3, 92; πρός τι, Isocr. 1, 14; συνήνεγκε τοῖς Ἀϑηναίοις ἐπὶ τὸ ἄμεινον, Andoc. 1, 76; zutragen, bes. συμφέρει, es ist zuträglich, nützlich, es frommt, ξυμφέρει σωφρονεῖν ὑπὸ στένει, Aesch. Eum. 495, καλῶς γ' ἂν ἡμῖν ξυμφέροι ταῠτα, Suppl. 734; παῠρά γ' ὡς ἠπίως ἐννέπειν πρὸς ἄνδρα τόνδε συμφέροι, Soph. El. 1432; ὁποῖον ἄν σοι ξυμφέρ ῃ, γενήσεται, Phil. 655; τὰ συμφέροντα τῶν ἀεὶ λόγων, das Nützliche, 131; ἃ μὴ 'πίκαιρα μηδὲ συμφέροντα, O. R. 875; ξυμφέρειν ἐπὶ τὸ βέλτιον, Ar. Eccl. 475; καλῶς ξυμφέρει, Ach. 252; u. in Prosa: Her. 8, 87. 9, 37; οὐ γὰρ συμφέρει τοῖς ἄρχουσι φρονήματα μεγάλα ἐγγίγνεσϑαι τῶν ἀρχομένων, Plat. Conv. 182 c, u. oft; γνῶναι τὰ συμφέροντα ἀνϑρώποις εἰς πολιτείαν, Legg. IX, 875 a; οὐδ' ὑμῖν δοκεῖ μοι συμφέρον εἶναι, Xen. An. 5, 9, 26; vgl. Ar. Plut. 49; τὰ τῆς πόλεως ξυμφέροντα, Din. 1, 99; τινί, ib. 111. – 3) intr., sich zutragen, sich ereignen, c. inf., Her. 3, 129. 6, 23. 117. 7, 4 u. oft; συνήνεικε αὐτῇ ἐς εὐτ υχίην γενόμενα, es schlug ihr zum Glück aus, 8, 88; u. eben so pass., συμφέρεσϑαι ἐπὶ τὸ βέλτιον, 7, 8, 1, vgl. 1, 19. 2, 111. 4, 157; συμφέρεται, es trifft sich, begiebt sich, 7, 8, 1; οὐδέν σφι χρηστὸν συνεφέρετο, es erging ihnen nicht gut, 4, 157; αὐτῷ συνεφέρετο παλιγκότως, es erging ihm widerwärtig, 4, 156; συμφέρει, es trägt sich zu, 7, 10; παϑήματα ξυνηνέχϑη γενέσϑαι τῇ Ἑλλάδι, Thuc. 1, 23, u. öfter.
См. также в других словарях:
Ελλάδα - Ταφικά έθιμα αρχαιότητας — ΤΑΦΗ ΚΑΙ ΤΑΦΙΚΑ ΕΘΙΜΑ ΣΤΗΝ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ Στοιχεία για τις ταφικές συνήθειες και πρακτικές του ανθρώπου υπάρχουν ήδη από την Παλαιολιθική εποχή, για τον άνθρωπο του Νεάντερταλ, σε σπήλαια της Ευρώπης και της Ασίας. Οι νεκροί ενταφιάζονταν σε διάφορες … Dictionary of Greek
Αίγυπτος — I Κράτος της βορειοανατολικής Αφρικής και (σε μικρό μέρος) της δυτικής Ασίας.Συνορεύει στα Δ με τη Λιβύη, στα Ν με το Σουδάν και στα ΒΑ με το Ισραήλ, ενώ βρέχεται στα Β από τη Μεσόγειο θάλασσα και στα Α από την Ερυθρά θάλασσα.Η Α. (αλ… … Dictionary of Greek
κρήτη — I Νησί (8.331 τ. χλμ., 601.131 κάτ.) της νοτιοανατολικής Μεσογείου, σε απόσταση περίπου 100 χλμ. ΝΑ της Πελοποννήσου. Πρόκειται για το μεγαλύτερο σε έκταση νησί της Ελλάδας (δεύτερο είναι η Εύβοια με έκταση 3.658 τ. χλμ.), το πέμπτο της Μεσογείου … Dictionary of Greek
Ισημερινός ή Εκουαδόρ — Επίσημη ονομασία: Δημοκρατία του Ισημερινού Έκταση: 283.560 τ. χλμ. Πληθυσμός: 13.447.494 (2002) Πρωτεύουσα: Κίτο (1.399.814 κάτ. το 2002)Κράτος της Νότιας Αμερικής, στην οροσειρά των Άνδεων. Συνορεύει στα Β με την Κολομβία και στα Α και Ν με το… … Dictionary of Greek
Ηνωμένες Πολιτείες της Αμερικής — Επίσημη ονομασία: Ηνωμένες Πολιτείες της Αμερικής Συντομευμένη ονομασία: ΗΠΑ (USA) Έκταση: 9.629.091 τ. χλμ Πληθυσμός: 278.058.881 κάτ. (2001) Πρωτεύουσα: Ουάσινγκτον (6.068.996 κάτ. το 2002)Κράτος της Βόρειας Αμερικής. Συνορεύει στα Β με τον… … Dictionary of Greek
λίβανος — Κράτος της νοτιοδυτικής Ασίας, στη Μέση Ανατολή. Συνορεύει στα Β, Α και ΝΑ με τη Συρία, στα Ν με το Ισραήλ, ενώ βρέχεται στα Δ από τη Μεσόγειο θάλασσα.Περιλαμβανόμενη μεταξύ της οροσειράς του Aντιλιβάνου και της Mπαχρ ελ Mουτεουάσιτ, η Δημοκρατία … Dictionary of Greek
παλαιολιθική εποχή — Το πρώτο και μεγαλύτερο σε χρονική διάρκεια μέρος της εποχής του λίθου. Η π.ε. τοποθετείται χρονικά στο δεύτερο μισό του πλειστόκαινου και οι αρχές της ανάγονται, συμβατικά βέβαια, γύρω στα 600.000 π.Χ. Αν πάρουμε λοιπόν υπόψη μας ότι η… … Dictionary of Greek
νεκροπόλεις - νεκροταφεία — Με τον όρο «νεκρόπολις» χαρακτηρίζεται κάθε περιοχή, όπου θάβονταν, όπως και σήμερα, στην αρχαία εποχή οι νεκροί μιας πόλης, ή ενός απλού οικισμού. Οι περιοχές αυτές ήταν πάντοτε έξω από τον περίβολο του οικισμού ή τα τείχη της πόλης και η έκτασή … Dictionary of Greek
νεολιθική εποχή — Η περίοδος της προϊστορίας από το 7000 π.Χ. έως περίπου το 2000 π.Χ., κατά τη διάρκεια της οποίας ο άνθρωπος, περνώντας από το θηρευτικό στο γεωργικό στάδιο, θεμελίωσε αργά και μεθοδικά τον πολιτικό του βίο πάνω στη νέα παραγωγική οικονομία και… … Dictionary of Greek
Μεξικό — Κράτος του νότιου τμήματος της Βόρειας Αμερικής. Συνορεύει στα Β με τις ΗΠΑ και στα Ν με την Μπελίζ και τη Γουατεμάλα. Βρέχεται στα Δ από τον Ειρηνικό ωκεανό και στα Α από τον κόλπο του Μεξικού.O ποταμός Pίο Γκράντε αντιπροσωπεύει ένα μεγάλο… … Dictionary of Greek
Ρωσία — H Pωσική Oμοσπονδία αποτελεί το μεγαλύτερο σε έκταση κράτος της γης. Tα σύνορά της ξεκινούν από την Eυρώπη, καλύπτουν όλη την Aσία και φτάνουν στην Άπω Aνατολή. Bόρεια και ανατολικά βρέχεται από τον Aρκτικό και τον Eιρηνικό Ωκεανό και στα δυτικά… … Dictionary of Greek